3. axióma: A társadalmi jelenségek az
emberek választásainak eredményei.
Ez a tézis a közgazdászok gondolkodásának kulcsa. Amire ez nem érvényes, azt nem tekintik gazdasági jelenségnek. Nagyon sok olyan jelenség, ami nem közvetlenül gazdasági kérdés, szintén jól értelmezhetővé vált ezzel a szemlélettel, például a kormányzatok vagy a politikusok működése. Ha egy társadalmi jelenséget a gazdaságelmélet segítségével elemzünk, akkor eleve az ebben a tézisben megfogalmazott feltételezéssel élünk – hol több, hol kevesebb eredménnyel.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az emberek maguk választják a szegénységet vagy a munkanélküliséget. De a gazdaságtan szerint ezek is emberi választások eredményei – csak esetleg más emberek választásainak eredménye az, hogy valakik szegénnyé vagy munkanélkülivé válnak.
Vizsgáljuk meg egy kicsit a társadalmi berendezés kategóriájának szociológiai magyarázatát, hogy világosabban láthassuk a fenti axióma lényegét.
A társadalom berendezése annyi, mint egyéni elemeinek szerveződése, különböző társas célokra szolgáló társulása. Például egy városnak van községi kormányzata, templomai, iskolái, ipari testületei, munka-szervezetei, irodalmi és tudományos társaságai és társas egyesületei. Ezek az összehangzóan egymás mellé rendelt társulások alkotják a közösség társas berendezését. Egyesülten folytatják a különféle társas tevékenységeket. A társadalmat alkotó társulások tehát szándékosak.
A szándékos társulásban új tagok felvételére elég azok saját beleegyezése és a tagok engedélye. Ha a tagok látszólag születés folytán lépnek is be , mint például az egyházba, mely tagjainak gyermekeire is igényt tart, ez akkor nem rokonság, hanem tudatosan táplált és elismert igény következtében történik és ez a tagok közötti viszony igazi alapja.
A szándékos társulások nem függetlenek. Egymástól függenek és a társas összetétel az ő előfeltételük. Csakis kiterjedt, önmagát fejlesztő társadalomban találhatóak.
Minthogy a társas berendezésben minden társulásnak megvan a maga munkája, azt lehet mondani róla, hogy társas funkciója van, ezért funkcionális társulásnak is nevezhetjük.
A polgári társadalmak legfőbb szándékos társulása az állam, és ez az a szervezet, melyen át a társas elme az egész társadalmon uralkodik.
Mindazok, akik az állam tudatában osztoznak s szabadon járulnak hozzá gondolataikkal és igyekezeteikkel, mindazok a tekintély fenntartói, általános értelemben. Ez az általános tekintély végül a törvényben s a politikai szervezetben testesül meg. De akik segítenek az általános tekintély megteremtésében, azok nem segítenek mindannyian annak törvényes formába öntésében. A törvényes tekintély fenntartói azok, akik a polgárjogot törvényesen gyakorolják és szavazatukkal tekintélyt adnak az állam törvényes tetteinek.
A törvényes tekintély végrehajtói azok, akiket a választók felhatalmaznak arra, hogy akaratukat végleges formába öntsék és keresztülvigyék. A törvényes tekintély végrehajtói együttvéve teszik a kormányt.
Az állam elsőrendű célja, a társas integrálódás tökéletesítése. Ebből a célból hadsereget tart fenn és diplomáciát folytat, hogy a nemzetet a támadástól védelmezze, vagy hogy területét és népességét növelje, bíróságokat és rendőrséget tart fenn, hogy saját területén belül is biztosítsa a békét. A törvényhozók, bíróságok és végrehajtó hatóságok fő feladata, hogy a társas csoportokat, egyéneket és érdekeket összeszőjék és védelmezzék.
Ennek a munkának a keresztülvitele azonban az államot kikerülhetetlenül gazdasági tevékenységbe viszi.
Minden modern állam „pénzt ver” s beleszól a pénz értékének meghatározásába. A kormány nagy mértékben ellenőrzi a bank- és hitelműveleteket. Az államok a törvénykezés és adóztatás által nagy mértékben beleavatkoznak a pénzérték meghatározásába és ezen eszközök segítségével a társadalmi értékrendek kialakulásába.
Nem kevésbé kikerülhetetlen, hogy az állam kultúrtevékenységeket is fejtsen ki. Az állam tagjai belátják, hogy a társas összetartás inkább szellemi egység, mint külső kényszer nyomása amely az egyének gondolataitól függ. És ezzel megérkeztünk a következő axióma megvitatásához.
4. axióma : Csakis az egyes emberek
választanak.
A közgazdaságtant szokás két külön területre bontani :
- a mikroökönómiára, amely az egyes gazdasági szereplők ( fogyasztók, termelők, vállalkozások) gazdasági viselkedését vizsgálja, ezen belül olyasfajta fogalmakat, mint például kereslet, kínálat, árak, bérek, profit, tőke, kockázat stb.
Pillantsuk be egy pár szó erejéig a mikroökonómia világába :
Fogyasztáselmélet
A fogyasztáselmélet a mikroökonómia azon területe, amely az egyének, illetve háztartások fogyasztási döntéseit és az azokat meghatározó tényezőket vizsgálja. Rendszerint adottnak veszi a fogyasztók preferenciarendszerét, így matematikailag meghatározható az, hogy adott jövedelem, árak, bér és kamatláb mellett a fogyasztó miként osztja fel idejét munkaidőre és szabadidőre; hogyan osztja meg jövedelmét a fogyasztás és megtakarítás között; és milyen jószágkombinációt vásárol.
Ennek során, ha a fogyasztó racionális döntéshozó, érvényesül az optimalizáció alapelve. (Jelentése: az emberek a számukra még megfizethető legjobb fogyasztási szokást követik.)
Termeléselmélet
A fogyasztáselmélettel párhuzamosan vizsgálni kell az egyének, illetve vállalatok termelési döntéseit is. A termeléselmélet adottnak veszi a termelési függvényeket, melyekből megállapítható az, hogy adott jószág- és tényezőárak mellett mennyit célszerű termelni és a tényezők milyen kombinációja biztosítja ehhez a lehető legalacsonyabb költséget.
Itt mindig figyelembe kell venni az egyensúly alapelvét. (Jelentése: az árak mindaddig igazodnak, amíg a kereslet egyenlő nem lesz a kínált mennyiséggel.)
Piacelmélet
A mikroökonómia vizsgálja a piacok jellegét is. A közgazdászok által leghatékonyabbnak tartott versenyzői piac mellett előfordulnak más – többnyire kevésbé hatékony – piaci formák is, mint a monopólium, az oligopólium vagy a monopolisztikus verseny.
Ezen részterületen belül, a parciális elemzés mellett, az általános (valamennyi piacon egyszerre érvényesülő) egyensúlyi helyzetet és az ehhez tartozó árakat is vizsgálják. Így a különböző piacok közötti kapcsolatokat is elemzik.
További részterületek
Vannak továbbá olyan problémák, amelyeket a piaci mechanizmusok önmagukban nem tudnak megoldani. Ilyenek például az externáliák – külső gazdasági hatások –, a közjavak, az aszimmetrikus információ és a nem versenyzői piacok okozta veszteség problémája. (Ezek egyike sem Pareto-hatékony, azaz ilyen esetekben van olyan gazdasági szereplő, akinek a jóléte növelhető anélkül, hogy valaki más jóléte romlana.)
A mikroökonómia érintőlegesen foglalkozik még a szükséges, illetve meglévő állami beavatkozásokkal: az adókkal és támogatásokkal, valamint a hatósági árszabályozás hatásaival.
- a makroökonómiára, amely a teljes gazdaság egészét vizsgálja, ezen belül olyasfajta fogalmakat, mint például GNP ( össznemzeti termék) , infláció, munkanélküliségi ráta, gazdasági egyensúly, recesszió, költségvetés, pénzügyi politika stb... no, de kukkantsunk bele ebbe a világba is egy kicsit :
Bruttó hazai termék
A bruttó hazai termék (gross domestic product, GDP) a közgazdaságtanban egy bizonyos terület – többnyire egy ország – adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma. Méri a nemzeti jövedelmet és teljesítményt. Gyakran használják az országban élők átlagos életszínvonalának mutatójaként az egy főre jutó GDP-t, ami azonban túlzott leegyszerűsítésnek tekinthető.
A GDP az egy területen adott idő alatt előállított javak (termékek és szolgáltatások) összességnek értéke. Ha az időtartam nincs megszabva, akkor alapértelmezésként évet kell számítani. Például a „a magyarországi GDP” az egy év során Magyarországon előállított javak összértéke. A GDP különbözik a bruttó nemzeti terméktől (gross national product, GNP), mert nem tartalmazza az országok közötti jövedelem-átutalásokat, azt nézi, hogy hol keletkezett a jövedelem, nem pedig azt, hogy hol kapják meg.
Míg a nominális GDP a GDP pénzben kifejezett értéke, a reál GDP az infláció hatását próbálja kiküszöbölni azzal, hogy a GDP-t alkotó javak mennyiségét és valamilyen bázisidőszaki árát veszi figyelembe. Az elsőt „money GDP”-nek is szokták nevezni, az utóbbit „állandó árú” vagy „inflációval korrigált” GDP-nek vagy GDP-nek „a bázisév árain” (ahol a bázisév az az év, amelynek a fogyasztói árindexével számolunk).
Valójában a GDP nemcsak egy adott időszakbeli termelés értékét mutatja, hanem – a jövedelemazonosságnak megfelelően – a gazdaság szereplőinek az adott időszakhoz kapcsolódó összes jövedelmét, illetve kiadását is. Ugyanis egy jószág értékesítésével a jószág előállítója annak piaci értékével megegyező jövedelemhez jut, a vásárlónak pedig ez ugyanekkora kiadást jelent. Az azonosság ugyan a készletek – vagyis a megtermelt, de még nem eladott javak – miatt valójában nem állna fenn, de annak érdekében, hogy mégis teljesüljön, a készleteket egyfajta beruházásnak tekintjük (készletberuházás), és értéküket a jószág előállítójának jövedelmeként és kiadásaként is számításba vesszük.
Az IS-LM modell (teljes modell, keynesi modell) a makroökonómia első modelljei közé tartozik. John Hicks és Alvin Hansen keynesiánus közgazdászok alkották meg 1937-ben. Legfontosabb elemei John Maynard Keynesnek főművében, az 1936-ban írott A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elméletében tett megállapításain alapulnak, bár sok szempontból eltér a keynesi elméletektől, illetve azok általánosításának tekinthető.
A modell elnevezése az IS- és LM-görbék nevéből származik; ez a két görbe egy olyan derékszögű koordináta-rendszer első síknegyedében ábrázolható, amelynek vízszintes tengelye a reálkibocsátást (jele Y), a függőleges pedig a kamatlábat (r) reprezentálja.
A modell legfontosabb feltevése, hogy a javak piacán az egyensúly kialakulása (pontosabban az árak igazodása) csak lassan, „hosszú távon” megy végbe (ez a ragadós árak hipotézise); a rövid távú elemzés során feltételezzük, hogy a javak kínálata a keresletükhöz igazodik.
Az infláció
Az infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése. Jele általában a π (pi). Az árszínvonal csökkenése a defláció. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt.
Az árszínvonal-változás mértékét tekintve beszélhetünk lassú (vagy kúszó), vágtató, ill. hiperinflációról. Kúszó infláció esetén az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nő. Vágtató infláció esetén az árak általános emelkedése már két számjegyű.
Az infláció a kormányok egyik rejtett adójellegű bevételének, az inflációs adónak a forrása.
A munkanélküliség gazdasági okai
A közgazdászok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy piacgazdasági rendszerekben a munkanélküliség bizonyos mértéke természetesnek mondható. Számos ember dönt úgy önszántából, hogy állást változtat – ezek a személyek néhány hétre vagy hónapra munkanélkülivé válhatnak, de létbiztonságukat ez a rövid állapot nem veszélyezteti. Ugyanez az úgynevezett súrlódásos (frictional) munkanélküliség érintheti a szakképzésből éppen kikerült fiatalokat is. Másrészt, a gazdaságban megfigyelhető strukturális átalakulások (például a fejlett országokban a mezőgazdaság visszaszorulása, ugyanakkor egyes szolgáltatások – informatika, távközlés stb. – gyors fejlődése) is eredményeznek kisebb-nagyobb munkanélküliséget, ami egészen addig fennmarad, amíg a leépülő területekről elbocsátottakat át nem képzik, és nem alkalmazzák máshol (strukturális munkanélküliség). A „természetes munkanélküliségi rátát” a közgazdászok többnyire 5 és 6% közé helyezik.
A természetestől eltérő munkanélküliségi ráta, a mikroökonómia logikájából kiindulva, akkor lép fel, ha a munkaerő kereslete nem egyezik meg a kínálatával. Hosszú távon ennek a különbségnek a bérek igazodása, az átképzések stb. révén elméletileg ki kell egyenlítődnie; rövid távon azonban súlyos gazdasági és társadalmi problémákat eredményezhet.
Általában elmondható, hogy a munkanélküliség úgy egy-egy szektorban, mint az egész nemzetgazdaságban a gazdaság növekedésével fordított arányban változik: a GDP növekedése csökkenti, a recesszió (visszaesés) pedig növeli az állástalanok számát. Arthur Okun amerikai közgazdász ezt a tapasztalati tényt modellformába öntötte. Véleménye szerint a GDP-nek a potenciális GDP-től (attól a GDP-től, ami akkor állna fenn, ha a gazdaságban nem lennének ingadozások) való 3%-os eltérése 1%-os, ellentétes irányú elmozdulást okoz a munkanélküliségi rátában.
Függetlenül az előző felosztástól, láthatjuk, hogy a közgazdaságtan mégis egy egységes diszciplínának tekinthető, és ennek oka főleg ez a negyedik tézis. Így a gazdaságtannak van egy centrális dogmája, amely mindegyik részterületére érvényes.
Mint valamennyi eddigi axiómánk, ez is könnyen megkérdőjelezhető. Természetesen gyakran hoznak döntéseket bizottságok vagy egyéb testületek. A gazdaságtan azonban megpróbálja ezeket a döntéseket is visszavezetni az egyes emberek választásaira. Nem tehet mást, ha egyszer ilyen a paradigmája, a világszemlélete. Ráadásul ezt sok estben meglehetős sikerrel teszi.
Nagy gazdasági egységeknek: városoknak, országoknak nincsenek igényeik és céljaik. Ilyesmijük csak az egyes embereknek van, lakosoknak, polgármestereknek vagy minisztereknek. Ráadásul minden embernek mások a preferenciái. Mindenki egyetért azzal, hogy tisztább levegőre van szükség, de abban már nem mindenki ért egyet, hogy ez megér egy 100%-os adónövelést. Lehet, hogy sokan beérik a levegő kisebb méretű tisztításával, aminek az ára csak 10%-os adónövelés ( és mondjuk 2 év csökkenés a várható életkorban).
Ne feledjük : minden helyettesíthető valamivel.
A városi vagy országos döntések optimális esetben a lakosság egyéni választásainak eredőjeként jönnek létre. Valójában ehhez még hozzá kell venni a politikusok, köztisztviselők saját más irányú preferenciáit is ( például az újraválasztásuk esélyeit növelő megfontolásokat, esetleg egyéni panamáikat ) – de mindez jól összefér a jelenlegi tézisünkkel, s így vizsgálható a gazdaságtan keretein belül.
Folytatás a következő részben.
Szép napot kívánok !
Vastag László
Magyarkanizsáról
Felhasznált források:
- Gazdaság-pszichológia – OSIRIS TANKÖNYVEK
Szerkesztette Hunyady György –Székely Mózes
- hu.wikipedia.org
- Franklyn Henry Giddings „A szociológia elvei”
Fordította: Dr. Dienes Valéria 1908
- TRANSPARENCY INTERNATIONAL
MAGYARORSZÁG - Korrupciós kockázatok az üzleti életben –
Nemzeti integritás tanulmány
