A rendszerek működési szakaszai
Minden rendszernek van egy előre „jól” definiálható élet-, vagy másképpen fennmaradási-, működési görbéje. Az adott rendszer rendeltetésétől, típusától, szerkezetétől, nagyságától függően eltérő típusú életgörbék határozhatók meg. Ilyennek tekinthetjük egy árunak, egy technológiának, de egy település szerkezetének az életciklusát is.
Az életciklus görbéket nemcsak egy technológiának, árunak, vagy bármely más témának az elemzésére használhatjuk, hanem az egyének, és a társadalom területén is. A különböző szerveztek irányításában részvevők számára a görbék megfelelő átlapolási rendszerét is ki kell dolgozni a hosszú-távú, eredményes fennmaradás illetve fenntartás érdekében.
Az életgörbe szakaszai:
1.a rendszer létrehozásának gondolata
2.a létrehozás előkészületi szakasza és a létrehozás megkezdése
3.a tervezési szakasz és a működés kezdete
4.a rendszer bevezetése és a fénykor kezdete
5.a fénykor
7.felszámolási időszak - a rendszer megszűnése.
Egyenlőre nem ismerünk olyan rendszert, amely utolsó fázisában nem szűnne meg , habár
A fekete lyukak egy átmeneti állapotot képezhetnek a rendszerek megszűnése és egy új rendszer létrejötte között.
Fekete lyukak a Napnál legalább tízszer nagyobb tömegű csillagokból keletkeznek szupernóvarobbanás után.
A fekete lyukak a téridő azon tartományai, amelyekbe anyag és sugárzás csak belehullhat, de kijönni semmi sem képes. Még elektromágneses sugárzás, így a fény sem hagyhatja el a fekete lyukat, innét ered a neve. Ennél azonban többről van szó: mivel a fekete lyukakból sem anyag, sem energia nem távozhat el, semmilyen információnk nincs a benne zajló folyamatokról. Határvonalukat ezért eseményhorizontnak nevezzük. A fekete lyukakban a gravitáció minden más erőt felülmúl, s az anyag egy számunkra ismeretlen, végtelenül sűrű állapot felé omlik össze, amit szingularitásként írhatunk le. A fekete lyuk a térnek e szingularitás körüli tartománya, az eseményhorizont sugarát pedig az ún. Schwarzschild-rádiusz adja meg, ami viszont a tömegtől függ. (Ha az illető anyag a Schwarzschild-rádiusznál kisebbre préselődik össze, akkor haladja meg a szökési sebesség a fény sebességét.)
Egy M tömeg Schwarzschild-rádiusza km-ben könnyen kiszámítható az
Rs = 2GM/c2
képlettel, ahol G az általános gravitációs állandó, c pedig a fénysebesség. Ez alapján a Nap Schwarzschild-rádiusza mintegy
Fekete lyuk elméletileg minden anyagtömegből keletkezhet, ha a Schwarzschild-rádiuszánál kisebbre nyomódik össze. Jelenleg azonban csak két olyan hatékony mechanizmust ismerünk, amely létrehozhatja ezeket az egyelőre csak feltételezett objektumokat. Az egyik a nagy tömegű csillagok magjának összeomlása közvetlenül a szupernóva robbanás előtt. Az igazán nagy fekete lyukak azonban nem így jöttek létre: a legnagyobb szörnyetegeket a galaxismagokban találjuk. Az elméletek szerint az aktív galaxisok magjaiban fekete lyukak húzódnak meg, és iszonyatos tömegvonzásuk révén folyamatosan maguk köré gyűjtik a galaxis anyagát, a gázfelhőket és a kifejlett csillagokat. A csillagokat aztán a roppant mértékű gravitáció szabályosan szétszakítja, így anyaguk a gázfelhők anyagával együtt egy örvénylő korongot képez a fekete lyuk körül. Ebből az úgynevezett tömegbefogási korongból az anyag a fekete lyuk felé zuhan. A behulló anyag végső eltűnése előtt hatalmas energiára tesz szert, amely sugárzás formájában szabadul fel. Ez a sugárzás adja az aktív galaxisok magjainak iszonyatos fényerejét. A lyuk felé zuhanó anyag egy részét a felszabaduló energia visszasöpri a világűrbe, két ellentétes, a tömegbefogási korongra merőleges irányú anyagkilövellés, idegen szóval jet formájában.
Tömegbefogási korongra láthatunk egy igazi példát. Az NGC 4261 jelű objektumról régóta tudjuk, hogy aktív galaxis. A Hubble-űrtávcső a mag belsejébe is bepillantott. Az eredményt ezen a felvételen vehetjük szemügyre, amelyen egy 800 fényév szélességű, spirál alakú, gázból és porból álló tömegbefogási korong látható. A korong a galaxis magjában lévő szupernehéz fekete lyuk körül kering, amelynek tömege mintegy 1,2 milliárd naptömeg lehet. A korong tömege 100 ezer naptömeg lehet, és a számítások szerint 100 millió év alatt fogja elnyelni a fekete lyuk.
Bár maguk a fekete lyukak nem figyelhetők meg közvetlenül, a közelükben zajló folyamatok felfedik a jelenlétüket.
Rendszerek osztályozása működési sajátosságaik alapján
1.Szummatív és totális rendszerek
Szummatív rendszernél egy-egy elem kizárása vagy új elem bekapcsolása nem okoz sem az elemeken, sem a rendszeren számottevő minőségi változást,a rendszer méreteiben csökken vagy nő.
Totális rendszereknél az elemek közötti kölcsönhatás eredőjeként kapjuk a totális rendszerre jellemző tulajdonságokat.
2.Statikus és dinamikus rendszerek
Amikor a rendszer struktúrája a vizsgálati cél szempontjából nem változik akkor statikus rendszerről beszélünk.
Dinamikus rendszer estén viszont az elemek száma, tulajdonsága, elemek közötti kapcsolatok, mértéke, struktúrája változik.
3.Működő és nem működő rendszerek
Abban az estetben, amikor a rendszer elemeinek száma, az elemek közötti intenzitás nem változik, de a rendszerre jellemző működési folyamatok érzékelhetők akkor működő rendszerről beszélünk.
Azonban, amikor a jellemző mozgásokat, változásokat az adott periódus alatt nem tapasztaljuk, akkor nem működő rendszerről beszélünk.
4.Aktívan és passzívan működő rendszerek
Csak működő rendszerek esetében vizsgálhatjuk a változások aktivitását és passzivitását. Ha egy rendszer működését csupán a természeti törvények spontán hatása váltja ki, akkor passzív rendszerről van szó . Ha viszont a rendszer működését az ember a temészeti törvények tudatos felhasználásával biztosítja, akkor aktív rendszerről beszélünk..
5. Zárt és nyílt rendszerek
A rendszer input-output kapcsolatának jellegegétől, mértékétől függően beszélünk zárt és nyílt rendszerről. Ha egy rendszer környezetéből csak a működéséhez szükséges energiát veszi fel, de anyagot nem, akkor zárt rendszerről van szó. Nyílt rendszerek energián kívül anyagot is vesznek fel, és energián kívül anyagot is adnak le.
6.Célratörö és nem célratörö rendszerek
Ha kitüntethető egy olyan állapot, amelynek elérésére a rendszer törekszik akkor célratörő rendszerről van szó,viszont ha nem mutatható ki akkor nem célratörő az adott rendszer.
7.Természetes és tervezett rendszerek
A természetes rendszereket nem az ember alkotta és alkotja, hanem a végtelen rendezett energia,melynek alanyi abszolutuma az Isten.
Tervezett rendszerekről viszont az ember által létrehozott rendszerek esetén beszélhetünk, amelyek lehetnek: anyagi jellegűek, gazdasági- szervezeti- és eszmei jellegűek.
A rendszerek műdödését korlátozó elemek
Minden rendszer működését, bárhol, bármikor fellépő konfliktusok (zavaró jelek, elemek, folyamatok) minőségi, mennyiségi paraméterei határozzák meg. A konfliktusok részben vagy egészben korlátozzák egy adott rendszer működését. Amennyiben a konfliktusokat nem áll módunkban megszüntetni, vagy a megelőzést és védekezést elmulasztjuk, akkor felerősödhetnek és az adott rendszer működését veszélyeztetik.
Három csoportja létezik:
1.embertől független konfliktusok:
-bekövetkezés időpontja egyáltalán nem vagy csak minimális mértékben ismerhető előre,
-bekövetkezésük ellen védekezni nem lehet,
-keletkező károk ellen csak közvetettt beavatkozással lehet védekezni.
Pl: földtani konfliktusok (földrengés, ár), éghajlati konfliktusok (fagy, vihar).
2.embertől részben függő illetve függetlenek:
-bekövetkezésük időpontja emberi tevékenységgel változtatható
-bekövetkezésük elkerülhetetlen
Pl: természetes elhasználódás (kopás), fizikai kémiai folyamatok konfliktuselemei (hűtővíz felforrás…).
3.embertől függő konfliktusok
-emberi tudatlanság, gondatlanság, hozzá nem értés okozza
-emberi ellenőrzéssel jórészt megelőzhető
Pl: Műszaki (tűz, robbanás), biológiai (stressz, drog), gazdasági (elavult technológia), társadalmi (faji, vallási).
A szervezetek megvalósításának és működtetésének feltételei
Megvalósíthatóság feltétele:
- a rendszer specifikációjának megfelelően az előkészítési és tervezési fázishoz szükséges idő és energia rendelkezésre álljon,
- az előkészítési és szervezési szakaszban a személyek szakmai szervezési felkészültsége jó legyen,
- információ legyen a piaci stratégia kidolgozásához, termeléshez stb.,
- információk könnyű és sokoldalú feldolgozásához legyenek közgazdasági, matematikai fizikai, biológiai stb. modellek.
Működési, működtetési feltételek:
- materiális javak: ingatlanok, gépek, anyag.ok,félkész késztermékek stb.
- immateriális javak: készpénz, más forgóeszk, részvények, technológia
munkaerő, humánerő forrás
- az irányító szervezet is fontos a működéshez: az irányítás információ rendszere, eszközrendszere, módszertana, a szervezeti struktúra, a személyek rátermettsége, egyén és szervezet összhangja.
Miért kell foglalkoznunk a szervezetek szociológiai rendszerével, milyen vetületeit ismerjük annak?
Minden szervezet emberekből épül fel, ezért szociológiai rendszernek tekinthető. Ez többféle szinten, vetületben érelmezhető:
1. Munkahely teremtési funkció
3. Az egyének társadalmi-tudat szemlélete (munkahely, tulajdon viszony,hit,tudás,szeretet,szorgalom,család stb)
Egy jó információ rendszerrel a szociológiai összefüggések is megismerhetők.
A szervezetek szociológiai szerkezetét 3 rendszerrel alakítjuk:
- társadalmi szintű szabályozás (juttatások, jövedelmek,adók,szabályok,stb…)
- szervezetek szintjén történő szabályozás (közvetetten: állami szab., közvetlenül: bér… stb)
- etikai- erkölcsi viselkedési formák
Modell fogalma és típusai
Azt a tevékenységet, amellyel egy bonyolult rendszert egyszerűbb formában szeretnénk bemutatni,vizsgálni vagy értékelni modellezésnek nevezzük. Modell: bármely valós rendszer vagy folyamat teljesértékű, kiemelt, jellemző, közömbös vagy rossz tulajdonságai alapján kialakított változata.
Megkülönböztetünk: -szöveges, írott vagy szóban ismertetett -számszaki, algoritmizált -grafikus, szabadon rajzolt, szerkesztett -érzékszerveinknek megfelelően: látott, ízlelt stb -kidolgozott és kidolgozatlan -valós és vélt modelleket.
Funkcióik szerint: fizikai, kémiai, technológiai, termelési, műszaki, biológiai, társadalmi, gazdasági modelleket.
Matematikai algoritmusok alapján: statisztikaii, lineáris., hálódiagram, valószínűségi és sztochasztikus modelleket.
Kidolgozási módszerek és eszközök alapján: kézzel, géppel, összehasonlítással, modellezéssel, algoritmusok segítségével kidolgozott modellek.
Kialakításuk és működtetésük során alkalmazott számítások bonyolultsága alapján: egyszerű, összetett, összekapcsolt és többszörösen összetett modellek.
A valóság és az információ rendszer, valamint mindkettő működtetéséhez szükséges eszközrendszer kapcsolatát, azaz az összetett rendszernézetet, triád modellnek nevezzük.
A modell közepén levő maximalizálandó terület nagysága határozza meg a mindenkori összetett rendszerszemlélet színvonalát. Az összetett rendszerszemlélet a valóságos rendszer megismerhetőségének mértékéből következik, ezt a információ rendszerek szinvonala, és a rendelkezésre álló eszközrendszer. nagysága, minősége biztosítja. E három elem találkozásán van a megismerés, irányítás, és a tevékenység színvonalának területe. Optimális esetben hasonló nagyságúak, aránytalanságuk határozza meg a feladatokat. Az összetett rendszerszemlélet indítéka az adott időszak igényszintje, a társadalmi tudat fejlettségi szintje, illetve a társadalom általános szorgalma. A helyzet jó, ha a triád területei összhangban állnak egymással.
Vizsgáljuk meg közelebbről a vállalati információs rendszer modelljét:
I. Információelméleti alapok: A rendszer információs folyamatainak tervezése, szervezése és megvalósítása képezi a vállalati információs rendszert( elemei: - irányítás, - információ, - döntés). Irányítás: A külső és a belső környezet gyors változása mellet egyre nehezebb. Mivel a célok és a valóság között az információk teremtenek kapcsolatot, ebből következik, hogy az információ minőségén múlik a vezetés sikere. Kockázat csökkentése: az improvizáló vezetésről a szervezett vezetésre tér át. Improvizáló vezető: rögtönzések alapján dönt. Szervezett vezető: információs rendszer alapján vezet. Információ: Számunkra új információt hozó jelek tartalmi jelentése, amely megszünteti a bizonytalanságokat. Az információ lehet adat vagy hír. Adat: rögzített ismeret. Hír: új, mozgásban levő ismeret. Információ csoportosítása: a) Forrás alapján: - vállalaton belüli (dolgozói létszám, árbevétel…), - vállalaton kívüli (piac, szabályozó rendszer…). b) Feldolgozás alapján: - kvantitatív (mérhető, számszerűsíthető), - kvalitatív (hírnév). c) Információk jellege szerint: - primer (feldolgozatlan tények), - szekunder (feldolgozott, értelmezett tények).
II. Irányítás: A vezérlést és a szabályozást irányításnak nevezzük. Az irányítás elméletével foglalkozó kibernetika alkalmazási területe azokra a rendszerekre terjed ki, amelyekben valamilyen formában irányítás megy végbe. Két alapvető eleme van: - irányító, - irányított. Ezek között kapcsolat van, ez hatáslánc milyensége alapján a vezérlésnél nyitott, a szabályozásnál zárt. Vezérlés: a vezérlő hatás független attól, hogy a hatáspillanatban ennek a jellemzőnek a kívánt és tényleges értéke megegyezik-e. Szabályozás: a vezérlő hatás függ attól, hogy a hatáspillanatban ennek a jellemzőnek a kívánt és tényleges értéke megegyezik-e. Visszacsatolással alakul ki a zárt hatáslánc.
III. Információs és döntési rendszer összefüggései: A vállalati információs rendszer feladata: a vállalat irányításához, a döntéshez szükséges információknak megfelelő időben a megfelelő helyre juttatása. Információ robbanás: mennyiségi ugrás az információ szolgáltatásban. Minőségi változás. Információs rendszer milyenségétől függ a vállalat sikere. Döntés: Akaratképzési folyamat végső fázisa. Egy választás eredménye 2 cselekvési lehetőség között. Indulat, ösztönszerű cselekvésre nem igaz. Döntési folyamat modellje: R6. 1: probléma felismerése, 2: probléma megfogalmazása, 3: alternatívák kidolgozása, 4: választás, 5: döntés közlése, intézkedés. A döntési folyamat vagy valamely mozzanata lehet programozott vagy programozatlan. Programozott döntés: - az információk elegendőek a döntéshez, - döntéshozatal kapcsán minimális a kockázat, - döntés rutin jellegű, meghatározott eljárás szerint keletkezik, - számítógéppel meghozható. Programozatlan döntés: - az információk nem elegendőek, - nagy kockázatot kell vállalni, - nem rutinjellegű a döntés, - számítógéppel nem hozható meg. A döntéshozatal a vállalati szervezetben számtalan ún. döntési ponton történik. Döntési rendszer alatt értjük a döntési pontok hálózatát és azoknak a legfontosabb döntési jogköröknek a meghatározását, melyek a vezetőket megilleti. Az információs és a döntési rendszer elválaszthatatlanok egymástól. A döntésnek, mint vezetési funkciónak, kiinduló elemét az információ képezi. Ebből következik az információnak a döntést és az információs rendszernek a döntési rendszert kell kiszolgálnia. A vállalatban különböző döntési szintekről beszélhetünk, melyet döntési hierarhiának nevezünk.
Döntési szintek:
- Stratégiai döntés szintje: felső vezetés szintje, hosszú távra kiható, kockázatvállalással jár.
Nem algoritmizálható.
- Taktikai döntés szintje: középvezetők szintje, konkrét információk állnak rendelkezésre, kisebb kockázattal jár a döntés, részben algoritmizálható.
- Operatív döntés szintje: alsó vezetés szintje, az információ rendszernek az egyes döntési szinteket különböző módon kell kiszolgálnia.
Konfliktusok és katasztrófák kapcsolata
A katasztrófák bekövetkezésének megelőzése a konfliktusok rendszerének ill azok sajátosságának függvényében –természeti és embertől független katasztrófák kivételével – felismerhetők és megelőzhetők. Ennek elemei:
1.elemi, elsődleges információkon alapuló olyan információs rendszer, amely a folyamatok (műszaki, gazdi stb) változását képes napra, órára, percre pontosan követni.
2.normára és normatívákra alapozott olyan elemző és ellenőrző, értékelő módszertani rendszer, amely a változások bekövetkezését nem csak elemzi és értékeli folyamatosan, hanem szükség szerint jelzéseket is ad.
3.tudatos biztonságpolitikai rendszer, amely elsősorban nem csak az értéktöbblet termelést szolgálja és a haszon maximalizálása érdekében működik, hanem az adott ország, térség, társadalmi, ökológiai egyensúlyának szem előtt tartását is segíti.
A különböző védelmi rendszerek megfelelő szinvonalon történő kiépítése és működtetése szükséges a konfliktusok megelőzése, mérséklése, megakadályozása, leállítása, bekövetkezése esetére, valamint a károk felszámolása és egy hatékonyabb új rendszer létrehozása érdekében.
A védelem lényege, tartalma, megjelenési formái
Védelem alatt a védekezésnek valamennyi mozzanatát értelmezzük.Megkülönböztetünk:
1.megelőző preventív védekező tevékenységet: figyelőrendszer alkalmazása ismert vagy várható konfliktustényezők bekövetkezésének felismerésére, illetve a katasztrófa bekövetkezésének megelőzése érdekében megelőző tevékenységek beépítése, melyek lehetnek anyagi, mechanikai, informatikai stb jellegűek.
2.konkrét védekezési szakaszt, ezen belül:
-felkészülési szakasz
-veszélyeztetettségi időszakban a konfliktus elemek működésének leállítását, kedvezőtlen hatások megszűntetését, katasztrófa mértékének csökkentését, a várható kedvezőtlen hatás minimalizálását kell megteremteni.
-katasztrófa bekövetkezésekor: katasztrófa leállításáról, keletkezett károk számbavételéről és a stabilizációs folyamat elindításáról kell gondoskodni.
3.helyreállítás szakasza: használhatatlan elemek eltakarítása, hibás elemek javítása, létrehozandó új rendszerekhez szükséges eszközök biztosítása.
A védelem szintjei:
- Szervezettel kapcsolatos : általános biztosítás eszközei, termeléssel kapcsolatos védelem, gazdálkodás és irányítás szintjén
- Személlyel kapcsolatos: egészség, közbiztonság, szociális háló és gazdasági védelem
- Térség szintjén: természeti katasztrófa elleni védelem, térségfejlesztés, közbiztonság
- Ország szintjén: gazdaság és társadalmi védelem, természet és környezetvédelem, ország védelem.
A társadalmi világ egyre bonyolultabb. Sokan ma úgy gondolják, hogy a "nagy egészekről", például egy-egy társadalomról, már általános szinten, nagy összefüggésekben nem is lehet beszélni. Az emberek szabadon választanak és döntenek, és a tudomány legföljebb kis részletekhez adhat kulcsot. Lehet, hogy mindez igaz: az úgynevezett posztmodernitásban a társadalom kevésbé határozza meg a sorsokat, mint korábban. Én magam azonban azt hiszem, hogy a társadalom igenis számít.
Minden társadalomban vannak erőforrások, "tőkék". A komplex társadalmak mindegyikére jellemző, hogy az anyagi és szimbolikus javak, erőforrások egyenlőtlenül oszlanak el. Az egyének vagy csoportok közötti viszonyokat ezek az eloszlások formálják. Az erőforrások, tőkék között a jelek szerint a legfontosabbak a politikai tőke, vagyis a hatalom; a gazdasági tőke; a tudás- és információ-tőke (kulturális tőke); és a kapcsolati vagy szimbolikus tőke, ami egyben az elismertséget, elfogadottságot is jelenti. A társadalmi viszonyok a hatalomhoz, tulajdonhoz, tudáshoz, egyáltalán, a létfenntartó forrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségei körül formálódnak.
Az erőforrások a társadalom egészének szintjén is meghatározóak, de konkrétan mindig egy-egy területen, egy-egy alrendszerben, erőtérben, ha tetszik, mezőben zajlanak körülöttük a küzdelmek a meglévő források megtartásáért, újak megszerzéséért. Ilyen erőtérnek (vagy mezőnek) lehet tekinteni egy-egy vállalatot vagy egy iparágat, vagy akár az egész gazdaságot, egy sportágat vagy az egész sportot; egy-egy egyetemet vagy épp az egész tudományos világot. A küzdelem egy-egy erőtérben (látszólag vagy ténylegesen) különböző tétekért vagy "tőkékért" folyik, ami lehet pénz, vagyon, helyezés, rang, hatalom, elismerés, privilégiumok. A gazdasági hatalomért és helyezésért a "gazdaságban", a piacon folyik a verseny, és persze az egyes vállalatoknál is. A tudományos elismertségért és hatalomért a tudományos "mezőben" küzdenek. A tétek - az egyes erőterekre jellemző sajátos tőkék, például a gazdaságban a gazdasági tőke, a tudományban a pályatársak által elismert tudás, a sportban az olimpiai helyezés - különböznek. A legfontosabb tőkék (pénz, hatalom, tudás, kapcsolatok) érvényessége általános, de az egyes mezőkben egymáshoz viszonyított jelentőségük különbözhet.
A különböző erőterek egymással is feszültségben vannak. Küzdelem zajlik a forrásokért, a másik mezővel szembeni fölényért vagy épp a fennmaradásért. Ezek a küzdelmek játszódhatnak vállalatok között, tudományágak vagy művészeti ágak között vagy éppen a politika és a gazdaság között.
Egy-egy ilyen mezőben az versenyezhet a helyezésekért (az lehet elismert tudós, színész, orvos, bankár, vállalkozó), aki egyáltalán be tud lépni a játékba, azaz van már valamilyen tőkéje, felkészültsége. Ez azt is jelenti, hogy megfelelő a beállítódása, a habitusa ahhoz, hogy ezt a küzdelmet felvegye, mert saját, illetve a családja tapasztalatai erre kondicionálták. De nagyon sokan vannak, akik minden küzdelemben esélytelenek, ha a jó helyezések megszerzéséről van szó. Túl kevés vagy semmilyen eszközzel, tőkével nem rendelkeznek ahhoz, hogy (bármelyik mezőben, bármelyik alrendszerben) a siker reményével induljanak.
Ugyanakkor mégis küzdeniük kell - éspedig a megélhetésért. A tét számukra az, hogy a lent maradás, a gazdasági, politikai, kulturális kisemmizés (vagy megfosztás) milyen szintjét-mértékét-formáját fogja jelenteni. Hogy egyáltalán jutnak-e létfenntartó munkához, és az milyen erőfeszítéseket követel, milyen munkakörülményeket, bért kínál. Ezért fontos strukturáló tényezők a létfenntartó tevékenységek, amelyeket a "munkajelleg-csoportok" foglalnak össze.
A struktúrát végül is az alkotja, ahogyan a tőkék körüli küzdelem nyomán kialakuló egyenlőtlen viszonyok összekapcsolódnak a társadalmi térben, az egész társadalom szintjén.
Az egyes tőkefajták mentén többé-kevésbé egyértelmű az egyenlőtlenségek rendezettsége, így beszélhetünk jövedelmi, iskolázottság, lakáshelyzet, munkakörülmények, presztízs stb. szerinti rétegződésről. Ha a különböző tőkék eloszlása nem nagyon ellentmondásos, vagyis ha nem túl nagyok a "státusok" közötti inkonzisztenciák, akkor a társadalom egészén belül kialakul egy többé-kevésbé egyértelmű rétegződés. Ha ezt viszonyok rendszereként tudjuk értelmezni, akkor ilyen módon leírható a társadalmi struktúra is.
A szociális rendszer a maga egészében méretett meg a csoportok versenyében. A csoportkultúra akkor működött hatékonyan, ha megfelelő választ adott arra, hogy "kik vagyunk, honnan jöttünk, hová megyünk" hiszen ezek az alapkérdések nem a filozófia kialakulásával vetődtek fel először. Minden kultúra alapvető funkciója az, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljon, és minden kultúra rendelkezik a megfelelő válaszok mitikus konstrukcióival. A mítoszokba foglalt válaszok hatékonysága nem attól függött, hogy objektíve, valami külső szemlélő ítélete alapján mennyire feleltek meg a valóságnak vagy valamiféle a csoport felett álló igazságnak. Hanem attól, hogy a mitikus konstrukció rendelkezett-e megfelelő érzelmi töltettel, és konstrukcióit a szocializáció folyamán kielégítően sajátította-e el a következő nemzedék.
Ezt is segíti néhány biológiai alapú emberi tulajdonság. Ilyen az indoktrinálhatóság, vagyis az a csoporttulajdonság, hogy az elfogadott közös elvek és a közös moralitás a lehető legegyszerűbb konstrukciók formájában jelennek meg. Funkciója éppen az, hogy a csoport leggyengébb képességű tagjai is áttekinthessék és elfogadhassák a közös kultúrát. A közös moralitás, az elfogadott mítosz tehát nem lehet külső kritériumok alapján végzett "objektív" vizsgálat tárgya, nem tárgyiasítható logikai, hanem érzelmi struktúra. A rábeszélhetőség, a leegyszerűsített elvek könnyű elfogadása, kiegészül a csoportban élő ember szubmisszióra való hajlandóságával. A közös cselekvést az teszi hatékonnyá, hogy a csoporthűség elkötelezettje nem kérdőjelezi meg minden alkalommal a közös cselekvés indítékát, logikáját, értelmét, hanem hajlandó a közös akciókban feltétel nélkül alárendeltként is részt venni.
A csoporttársadalmak sikeres képződmények voltak, és az egész bolygó benépesült emberekkel. Az evolúciós folyamatban kialakult biológia alapok megváltozása nélkül jöttek létre a mai megatársadalmak, amelyekben az ember csoporthoz tartozása alapvetően megváltozott. Megszűnt az az egyszerű helyzet, hogy beleszületünk egy adott kultúrába, amelyet belülről senki sem vitat, amelynek elvei, belső igazságai, mítoszai minden létező kérdésre megnyugtató válaszokat szolgáltatnak. A mai ember egyidejűleg számos csoport lazán kötődő vagy csak odasorolt tagja. Tagja lehet egy családnak, amely esetleg csak belőle és egy szülőből áll, tagja lehet egy iskolának, egy munkahelynek, egy vállalatnak, egy pártnak, egy egyháznak, egy sportegyesületnek, egy városnak, egy országnak, egy nemzetnek, egy kultúrának és csak néhányat soroltam fel az egymásba fonódó csoportok közül.
A kulturális evolúció emberméretű, biológiai mechanizmusokkal szabályozott csoportjai helyett és felett a megapopulációban villámgyorsan jelentek meg a különböző magasabb szerveződések, törzsek, nemzetek, államok, államszövetségek és végül, mivel a bolygó mérete adott, megjelentek a globális társadalmat szervező eszmék
Csoporttársadalmak kultúráját felépítő legfontosabb biokulturális folyamat a gyermekek, az új generációk hosszan tartó szocializációja. Ez szinte tökéletes lehet a kislétszámú, zárt, más kultúrákkal alig érintkező csoportkultúrákban. A szocializációs folyamat a tömegtársadalmakban már nem működik optimálisan. A fejlődő egyént sokféle eltérő kulturális hatás érheti, választania, döntenie kell, amire nem készítette fel az eddigi evolúció.
A szocializációt részben helyettesíti, hogy képesek vagyunk az ideákat a szociális rangsorunkba befogadni, és képesek vagyunk nekik engedelmeskedni. A társadalomszervezők hamar rájöttek erre, és a történelem folyamán megjelent sokféle, elszigetelt csoportkultúrát szervező, osztályozó eszmék konstruálták egységes, szervezett, nagy pszeudo-csoportokká. Az egy nyelvet beszélők nemzete, az egy király vagy alkotmány alá tartozó polgárok állama ilyen pszeudo-csoport. Kétszáz embert jól ki lehet ismerni, és lehet a csoportjukhoz szocializálódni. Száz- vagy akár egymillióhoz azonban ilyen alapon nem lehet kötődni, de lehet olyan szabályokat követni, amelyek arra vonatkoznak, hogy hova is tartozunk. Ez is egyfajta kötődés, de inkább kulturális, mert hiányzik belőle néhány fontos biológiai motiváció.
Átalakult szabálykövető képességünk is. A természetes csoportkultúrában meg sem kellett fogalmazni a szabályokat, mert azok a szocializáció folyamán, mint maga a nyelv is, mindenkibe beleivódtak. Az ideák alapján szerveződött nemzetek, vallások, államok működéséhez immár nem elegendő a fejlődő gyermek képessége a szabályok felismerésére és követésére. Megszületnek a kimondott, megírott törvények, jogrendek, azok az organizáló eszmék, amelyek a természetes szabályok helyére lépve képesek akár sok százmillió ember tevékenységének megszervezésére
A modern szervező eszmék természetesen a saját érdemüket hangsúlyozzák. Autonóm, szabad személyiség vagy, aki meg akarja valósítani önmagát - mondjuk az életét szervezni kezdő fiatalembernek -, ha párodat megtalálod, ő is ilyen lesz. Köss ügyes kompromisszumokat, egyezkedj, hogy jól járj és a másik se veszítsen. Szó sincsen lojalitásról, örök hűségről, erkölcsi kötelességről, önfeláldozásról. Ezek a jól ismert tanácsok a csoportok közötti egyezkedési mechanizmusokat mintázzák. Az autonóm személyiség a végső csoportredukció, az egytagú csoport, amely csak önmagához hűséges, de kész egyezkedni másokkal. A modern társadalomban tehát a biológiai kötődés szerepe folyamatosan csökken (nő az elidegenedés, ahogyan ezt a társadalomtudósok másképpen megfogalmazták), és a társadalom szerkezete egyre inkább az egytagú csoportok, az autonóm egyének egyezkedési struktúráival írható le. Pszichológiában, biológiában járatlan ember szemében ez nem tűnik olyan borzalmasnak, mint amilyen valójában, pedig arról van szó, hogy a modern társadalom megfosztja az embert embersége alapvető jegyének megnyilvánulásától, a csoportkötődés normális kialakulásától, s ennek aztán a legkülönbözőbb mentális zavarok, neurózisok lesznek a következményei.
Mindez egy egyre gyorsabban egységesülő bolygón történik, ahol a különböző kultúrákat elválaszthatatlanul köti össze az anyagok, az energia, az információk és az emberek folyamatos áramlása, amely valószínűleg kialakít majd egy egységes globális társadalmat, amelynek szerkezetéről, működéséről, előnyeiről, hátrányairól ma még alig tudunk valamit.
Szép napot kívánok !
Vastag László
Magyarkanizsáról
Források:
tanulokozosseg.mindentudo.hu
www.mindentudas.hu
www.sulinet.hu
hu.wikipedia.org
